Manifesztum

A múlt tapasztalata, a jelen ajándéka, a jövő üdvözlete.
A pillanat örök.
Az anyag múlandó, de mi a helyzet az anyag molekuláit körülvevő térrel?
A tér a pillanathoz hasonlóan örök.
Ezzel a térrel való kapcsolódás segít emlékezni az örök pillanatra és megélni azt az anyagban.
Mi történik, ha nem választjuk szét egymástól az anyag molekuláit és az őt körülvevő teret?
Megtapasztaljuk a pillanat teljességét.
Az életünk is egy ajándék, melynek minden pillanatát újra és újra felfedezhetjük, azonban a rohanó világunkban hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. És amikor megfeledkezünk a jelenlétről, egyhamar azon kapjuk magunkat, hogy nem csak a pillanattal veszítettük el a kapcsolatot, hanem az életünkkel is.

Mi a PreSent?

A PreSent egy hatás, egy állapot, amely az anyag molekulái és az őket körülvevő tér egyesítéséből ered. Az eredmény érezhető, megtapasztalható, sőt mérhető is.

A PreSent hatás azon a határmezsgyén mozog, ahol a fizika és metafizika határa megszűnik létezni. A mai tudomány materialista szemlélete hatalmas korlátokat állít fel a jövő technológiáit illetően. Mi a PreSentnél meg vagyunk győződve arról, hogy ha túllépünk a csak anyagban való gondolkodáson, akkor sokkal többet tapasztalhatunk meg a világ működéséből, mint eddig bármikor.
Meglepő lehet, de ezt még a mai materialista tudomány is elismeri, hiszen 2011-ben Nobel díjjal jutalmazott három tudóst, Saul Perlmutter-t (University of California Berkeley), Adam G. Riess-t (Johns Hopkins University, Baltimore) és Brian P. Schmidt-et (Australian National University), akik az Univerzum gyorsuló tágulásának felfedezéséért kaptak elismerést. Az érdekesség az, hogy az ismeretek alapján a világunkban látható anyag, a világegyetem mindössze 4%-át alkotja. A jövő kutatási területe tehát a fennmaradó 96%.

A PreSent technológia tehát kvantumfizikán alapul. Az atomokat elválasztó és összekötő terekkel foglalkozik. Képes programozni, energiával feltölteni ezeket a tereket.
Valamit programozni, információval, energiával ellátni olyan dolog, amit mi magunk is mindennap csinálunk. Ez teljesen hétköznapi dolog.
Vegyünk például egy levelet.
A töltőtoll, amellyel a papíron egy szöveget írunk, energetizálja a papírt. A papír üzenetek, gondolatok, információk – és így energiák – hordozójává válik. Úgy is mondhatnánk: a papír energiát kap.
Ki gondolna egy szerelmes levélre úgy, mint egy darab papírra, melyen néhány görbe tintavonal van? Ez a papírdarab összeköti a szíveket, sírásra és nevetésre késztet, sőt egész életeket változtat meg. A kérdés az, a papír, ami életeket változtat meg vagy a rajta lévő energia?

Az emberi tapasztalatok és felfedezések kincsestára lélegzetelállító sebességgel gyarapodik: távközlés, közlekedés, orvostudomány, adatfeldolgozás, táplálkozás, energiatermelés, filozófia… az emberiség ma hihetetlenül gazdagabb tudásban, mint egy héttel, egy évvel, egy évszázaddal ezelőtt.
Hogy az univerzum lehetővé teszi számunkra, hogy kontinenseken át, képernyőről képernyőre, valós időben kommunikáljunk egymással, hogy tenyérnyi méretű eszközök tartalmazzák a világ összes könyvtárának teljes tudását, hogy egyetlen hajszálról le tudjuk olvasni az ember teljes genetikai állományát, és hogy repülő gépekkel távoli bolygókra utazhatunk – hogyan ítélte volna meg a tudomány azt, aki ezt még 100 évvel ezelőtt is reálisnak tartotta volna?
Tudásunk nem csak gyarapodik. Változik is. Sok mindent el kell vetnünk abból, amit biztosnak hittünk.
Válaszaink sokkal mulandóbbak, mint gondolnánk. Amit ma helyesnek gondolunk, holnap már lehet, hogy nem az. Amit ma még elképzelhetetlennek tartunk, holnap már elképzelhető, hogy természetesnek vesszük.
Éppen ezért nekünk inkább kérdéseink vannak, rengeteg kérdésünk.